A horgászszezon lassan véget ér, már ami a pontyhorgászatot illeti. Van még mire horgászni a víztározón,süllőre, csukára, de a lassan beköszönő mínuszok, a haltelepítés utána tilalmi időszakok már ilyenkor a szezon végét jelenti a horgásznak.Egy hónap múlva már jégbe is takarózhat a táj, s ahogy minden évben nekünk is a legszebb s legkeserűbb emlékek sora kerül elő, megörökített pillanatok képekben, videókban. A nyár egyik izgalmas pillanata jön most, amikor sokadszor kétséges volt kinyeri a hal-horgász párharcot. Ebben kis összeállításban egy harcsával való küzdelem pillanatait mutatjuk be.

Kora reggel, olyan nyolc óra magasságában szólalt meg Imi jelzője. A nyugodt csendes reggelizést hangos sípolás és az orsó dobjának őrült forgása zavarta meg. Nem az első eset volt, ez már. Furcsa a helyzet, mert nem lehet azonnal azt kiáltani, ez egy hatalmas hal lehet! Nem! A kisebb 3-4 kg-os ponty ifjoncok szoktak hasonló lázadó ifista módjára reagálni a beütődő horogra. De Imi már a botnál, már emelte is magasba. "Jól húz'-mondta. Engem nem csigázott a dolog, nem volt benne különösebb dolog, azért az utolsó falat rántotta után lesétáltam én is partra. Akkor kerekedett ki a szemem, amikor Imi megindul papucsban a vízbe, mert nem bírja tartani, a zsinór csak fut és fut, Ő pedig a legjobb fékállást keresni. Akadó van útközben, ezért csónakokba szálltunk, mert "ez nem potyka" -mondtuk egymásnak, s indultunk a hal elé. Én kamerát ragadtam, hogy megörökítsem a rejtélyes reggeli idegen, mit fog ránk reagálni. A többit már az itt látható videó meséli el.